2017-ben volt szerencsém részt venni az Erasmus+ - KA1 Mobilitás – “Competences of Inclusive Education” projekt keretében egy szakmai tanulmányúton, melyben a németországi FortSchritt Bayern gGmbH (továbbiakban: FortSchritt) volt a fogadó intézmény. A program során meglátogattuk az egyik tagintézményüket, a "Kind und Natur" Inkluzív gyermekközpontot is. Ebben az intézményben a gyermekek a napirend szerint – az időjárástól függetlenül – minden nap töltenek időt a szomszédos kiserdőben. Ezáltal közvetlenül, minden érzékszervükkel megtapasztalhatják, felfedezhetik a természeti környezetet, és az ott élő növényeket és állatokat.
Magyar kisgyermekneveléssel foglalkozó szakemberként számomra akkor nagyon innovatívnak tűnt ez a pedagógiai gyakorlat. Saját intézményünkben kezdeményezésemre ekkor már alkalmaztunk állatasszisztált foglalkozásokat a gyermekcsoportokban, de a kertre elsősorban játszóhelyként tekintettünk, nem pedig élőhelyként, ahol egyébként sokféle állatfaj él. Hogy munkatársaim is közvetlen közelről hallhassanak erről a módszerről, meghívtam intézményünkbe egy szakmai napunk alkalmából a FortSchritt vezető konduktorát, hogy mutassa be pedagógiai koncepciójukat.
Az előadás osztatlan sikert aratott a kollégák körében is, sokat beszélgettünk utána róla. A bajor tapasztalat, természetközeli látásmód inspirálására kezdtem el intézményem szakmai programjában a természeti környezet megismertetésének pedagógiai módszereit megjeleníteni, ebben az állatok szerepét is tudatosan beépíteni, védelmükkel foglalkozni. Az azóta eltelt évek során intézményi kertjeinkben madáretetőket, madáritatókat, rovarhoteleket, süntanyákat, gyíkvárakat létesítettünk, madárbarát tanösvényeket hoztunk létre. Állat és élőhely virtuális örökbefogadásával, adománygyűjtésekkel, jeles napok megtartásával hívjuk fel a figyelmet az állatok szerepére és védelmére. Pedagógiai tevékenységünk során együttműködünk civil szervezetekkel, állatorvosokkal, akik a gyermekek számára életkoruknak megfelelően állatbemutatóval, előadásokkal támogatják a felelős állattartás és az állatjóllét feltételeinek elsajátítását.
Mi az állatvédelem-pedagógia?
Az állatvédelem-pedagógia definícióját az Állatvédelem-pedagógiai Oktató Központ weboldalán a következőképpen olvashatjuk: „Az állatvédelem-pedagógia a neveléstudomány egy speciális, interdiszciplináris ága, amely a pedagógiai, pszichológiai, állatjólléti és állategészségügyi ismeretek integrálásával a felelős, gondoskodó és empatikus viselkedés kialakítását célozza az állatokkal való bánásmódon keresztül.” Az állatvédelem-pedagógia célja továbbá olyan társadalmi és erkölcsi normák elmélyítése, melyekkel a gyermekek személyiségfejlődése pozitív irányba befolyásolható .
Magyarországon a bölcsődei intézmények a Bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja (továbbiakban: Alapprogram) előírásai alapján végzik szakmai tevékenységüket. Az Alapprogram elveit figyelembe véve szükséges elkészítenie minden bölcsődének a saját helyi szakmai programját. Ezekben a szakmai programokban a nevelési-gondozási módszerek kiegészítéseként, a kisgyermeknevelők által alkalmazott – Alapprogramban meghatározott – módszerek támogatásaként hatékonyan lehet alkalmazni az állatvédelem-pedagógiai módszereket is. A kisgyermeknevelők az intézményi szakmai programhoz igazodóan állítják össze a saját csoportjukra vonatkozó nevelési terveiket (tematikus tervek), melyek alapján a tevékenységi tervek készülnek el. A tervezésnél figyelembe kell venni a gyermekcsoport életkori összetételét, fejlettségét, létszámát, érdeklődését, egyéni igényeket, és a tárgyi és természeti környezet lehetőségeit is.
A gyermekcsoport nevelési tervének összeállításában nagy segítséget nyújt az Állatvédelmi Naptár.
Ebben a naptárban hónapról-hónapra összeszedetten jelennek meg a jeles napok, a kisgyermeknevelők pedig a csoportjuknak megfelelően kiválaszthatják, hogy melyik témával szeretnének foglalkozni a gyermekekkel közösen.
Az állatvédelem-pedagógia alkalmazása a nevelés területeken
A kisgyermeknevelők nagyobb része már a nevelési tervébe beépíti az állatvédelemhez kapcsolódó tevékenységeket. Sokszínű pedagógiai gyakorlatot folytatnak annak érdekében, hogy a gyermekeket az állatokkal megismertessék. A bölcsődei játékkészlet alapvetően alkalmas arra, hogy a csoportokban az állatok életével, élőhelyével, jellemző tulajdonságaival, hasznosságukkal és akár esetleges veszélyeztetettségükkel foglalkozzanak, ha a kisgyermeknevelő erre tudatosan felkészül. A bölcsődés életkorban a tanulás fogalma igen tágan értelmezhető, ekként olyan információ- és tapasztalatszerző folyamatok hatásaként történik, melyek a gyermek viselkedésében, gondolkodásában tartós változást eredményeznek. A gyermek számára a játék önkéntes tevékenység, örömforrás, így a játékba épített, játéktevékenységhez társított állatvédelem-pedagógiai tevékenységek pozitív élményként raktározódhatnak el a gyermek tudatában. A gyermek a játék során felfedezi a saját környezetét, ezáltal sokféle tapasztalatot gyűjt. A kisgyermeknevelő játék által információkhoz tudja juttatni a gyermekeket, támogatva ezzel a megismerő folyamatokat, igényt tud teremteni a további felfedezésekhez, tapasztalásokhoz. A bölcsőde másodlagos szocializációs színtér a gyermek számára, saját kisgyermeknevelőjével szoros érzelmi kapcsolata alakul ki az adaptáció során. A kisgyermeknevelő személyisége hat a gyermekre, aki az érzelmi kötődés által – utánzásos tanulással – igyekszik követni őt. Ezért is nagyon fontos a kisgyermeknevelő pedagógiai attitűdje, tudatos felkészültsége az állatvédelem-pedagógia terén is. Viselkedésével mintát közvetít a gyermekeknek. A gyermekek látják, hallják, hogy milyen tevékenységeket végez, beszélhet a gyermekeknek ezekről, és bevonhatja őket a tevékenységekbe, természetesen a saját életkoruknak megfelelő szinten.
Kezdeményezésekkel, pozitív elismerésekkel a gyermekek kompetencia-késztetését is erősíteni tudja, mely további megismerésekre ösztönözheti őket.
A pedagógiai munkában az élettelen természeti környezettel való kapcsolattartás mellett egyaránt fontos az élő környezettel való tudatos kapcsolatteremtés és érintkezés is. A környezeti fenntarthatóságra nevelés részeként az intézményekben különféle állatvédelemhez kapcsolódó játékeszközöket kínálhatnak a pedagógusok a gyermekeknek például kártyák, dominók, kirakók, puzzle-k formájában, amelyek által a gyermekek megismerhetik az állatokat, élőhelyüket, fejlődésüket, párosíthatók állatok és kicsinyeik, állatok és lábnyomaik stb. A szerepjáték eszközei közül plüssállatok, állatorvosos játékok is színesíthetik a játékkészletet. A csoportszobában célzottan állatvédelmi játszósarkot alakíthatnak ki vagy állatvédelmi terepasztalt is helyezhetnek el, melyekkel a gyermekek számára térben is láthatóvá válnak az egyes állatok és környezetük (például tanya, baromfiudvar, vízpart, vadon, talaj, erdő, stb.).
Az anyanyelvi és művészeti nevelés területén rengeteg mondóka, vers, mese szerepelhet a repertoárban, melyeket a gyermekekkel megismertethetnek a kisgyermeknevelők. Állatokkal kapcsolatos mesekönyvek, böngészők is részét képezik a játékkészletnek, melyeket a kisgyermeknevelőkkel közösen és egyénileg is nézegethetnek a gyermekek. Melléjük a meséket, verseket plüssállatok, bábok, papírszínház alkalmazásával is feldolgozhatják, így a gyermek hallja és látja is a történetet, ezáltal intenzívebben rögzül az átadott információ. A gyermekek a plüssállatokkal, bábokkal maguk is eljátszhatják a meséket, így a saját cselekvésük által még mélyebben bevésődnek a tudatukba az előzetesen látott és hallott tartalmak.
A vizuális nevelés területe is számos lehetőséget kínálhat az állatvédelemmel kapcsolatos tevékenységekre. Különféle színezők, festés, ragasztás, gyurmázás segítségével meg lehet az állatokat jeleníteni a tevékenységekben, lehet a sajátosságaikról, életükről, védelmükről beszélgetni a tevékenységek végzése közben.
Mire figyeljünk?
A hatás és ellenhatás oda-vissza működik. Az állatok számára nagyon fontos, hogy megfelelő életterük, életkörülményeik legyenek a környezetben, legyen búvóhelyük, élelmük, ne fenyegesse őket semmi veszély. Azonban a gyermekek számára is igen fontos, hogy megismerhessék az állatokat, hiszen a megismeréssel, az állatok közelebb hozásával a gyermek olyan információhoz, pozitív érzelemhez jut, amelyre alapozva a későbbiekben is tisztelni és védelmezni fogja az állatokat, elkerülhetővé válik az állatbántalmazás, állatkínzás előfordulása.
Napjainkban egyre több bölcsődében próbálkoznak már az állatok tevékenységekbe való bevonásával, de nem mindenhol történik szakszerűen a programok előkészítése és lebonyolítása. A szervezetlenség, felelőtlen magatartás a legnagyobb jó szándék ellenére is komoly aggályokat vet fel. Az állatok felkészítése az állatasszisztált programokban való részvételre komoly tanulási folyamat eredménye, a felvezető és az állat együttes részvételével. Az állat alkalmassága a munkára, temperamentuma, egészségi állapota nem hagyható figyelmen kívül egyetlen esetben sem. Az állat ezen helyzetekben „dolgozik”, és kimerül, ha sok hatás éri, például több csoport látogatása egymás már nem felel meg az állat jóllétének biztosításához.
Ugyanakkor – a kisgyermeknevelők mellett – a gyermekek megfelelő felkészítése is elengedhetetlen kérdés az állattal való találkozás előtt. Fontos beszélgetni róla, elmondani nekik, hogy mi fog történni, hogyan közelítsenek hozzá, hogyan érintsék (ha érinthetik), milyen szabályokat kell betartaniuk (például nem húzhatják a szőrét, fülét, farkát, mert az fáj neki, stb.).
A szervezetlen, átgondolatlan tevékenységek inkább ellenkező hatást érnek el, mint amit a kivitelező szeretett volna. Ezek elkerülése érdekében nagyon fontosnak tartom a kisgyermeknevelők információhoz jutásának támogatását, képzésekben és továbbképzésekben való részvételük biztosítását.
Akadályt képezhet ebben az ismeret, a kreativitás hiánya is. Attól még, hogy nem tud élő állattal asszisztált foglalkozást biztosítani egy bölcsőde, számos lehetősége van egy kisgyermeknevelőnek az állatvédelem-pedagógiai módszerek alkalmazására. A boltokban vásárolható eszközök helyett készíteni is lehet eszközöket újrahasznosított anyagokból, vagy akár makettek, tablók által vizuálisan is megismertethető több információ. Annál is inkább fontos kérdés az állatvédelem iránti figyelemfelhívás, hogy az intézmény által közvetített információkkal a gyermekeket és a családjaikat is elérik. A tájékoztatók és továbbképzések mellett a jól működő gyakorlatok megismerése által is lehet inspirálódni, ötleteket meríteni, amelyeket a saját intézményre lehet adaptálni. Különösen azon kisgyermeknevelők számára lehetnek hasznosak a tapasztalatcserék, látogatások, akik a nevelési terveikbe még nem építették be az állatvédelemhez kapcsolódó tevékenységeket.
Összességében megállapítható, hogy az állatvédelem-pedagógiai eszközök és módszerek mind az állatok számára, mind pedig a gyermekek számára egyaránt hasznosak. Jó lenne, ha minden bölcsődében tudatosan alkalmaznák az állatok védelmét célzó tevékenységeket a kisgyermeknevelők.