Kapcsolattartás a bölcsődében

Napjainkban több család választja a bölcsődei ellátást gyermeke számára, mert nem feltétlenül van arra lehetőségük, hogy a kötelező óvodai ellátás megkezdéséig a gyermekek nevelését egyénileg, az otthoni környezetben végezzék. 
Elmondható azonban, hogy a gyermekek bölcsődébe járatása nincs kedvezőtlen hatással a fejlődésükre, sőt általában inkább pozitív hatású, mert már kisgyermek korukban megalapozzák a társas kapcsolataikat, valamint a napi rutin kialakítása következtében állandóság érzetet biztosít számukra. (Baranyi, és mtsai., 2019) 
Ugyanakkor kiemelendő, hogy ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a gyermek-szülő kapcsolat, viszony már nem fontos igazán. Sokkal inkább lehet gazdagító valamennyi család életére az, hogy a bölcsődei gondozás és nevelés teljes mértékben a családi nevelést tartja elsődlegesen tiszteletben. (Kas, Billédi, Cs. Ferenczi, Csákvári, & Tánczos, 2015) 
Ehhez a szemlélethez minden egyes bölcsődének és ott dolgozó szakembernek alkalmazkodnia szükséges, hiszen a bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja is előírja.
Továbbá szintén napjainkra jellemző az is, hogy megváltoztak az életformák a családok életében és ezek kihatnak a gyermeknevelési gyakorlatokra is. Hiszen annak ellenére, hogy mennyi információt tudnak szerezni a családok a neveléssel kapcsolatban a digitális világnak köszönhetően, az kevés. Támogatást, megerősítést nem igazán vagy nem hitelesen tudnak kapni, mert túl sok az információ. Sok az ellentétes választási lehetőség a nevelési gyakorlatokkal kapcsolatosan is. Emellett az is jellemző, hogy sok szülő másként szeretné a nevelési folyamatokat gyakorolni, mint saját szüleik.
Éppen ezért a pedagógusoknak, kisgyermeknevelőknek igen fontos szerepük, hogy a szülői kompetenciákat megerősítsék, visszajelzést adjanak azokkal kapcsolatosan. Ehhez a feladathoz szintén érzékenyebben szükséges alkalmazkodnia, viszonyulnia a szakembereknek, hiszen igen fontos a szülők támogatása, megértése és elfogadása. Igencsak szükséges a pedagógusok, a kisgyermeknevelők részéről a nyitottság, hogy az együttműködés, a partneri kapcsolat működni tudjon a szülőkkel. (Dávid, Nyitrai, & Podráczky, 2019)
 

A bölcsődei adaptációnak három szakasza van. Az előkészítésből (tervezés és szervezés), a konkrét beszoktatásból (megvalósítás) és annak a lezárásából (értékelés) áll.
A beszoktatás előkészítése a bölcsődei jelentkezéssel kezdődik. Ezt követően a szülő a gyermekével közösen egy bölcsődekóstolgató keretein belül ismerkedhet meg az új környezettel. A szülők a nevelési évet megelőzően szülői értekezleten vesznek részt, hogy hasznos információkat tudhassanak meg a vezetőtől. Szintén az adaptáció előkészítéséhez tartozik az is, amikor a kisgyermeknevelők elkészítik a beszoktatási és a családlátogatási tervezeteket. Továbbá lehetősége van a kisgyermeknevelőknek arra, hogy a beszoktatást megelőzően tájékozódjon a családdal kapcsolatban álló más szakemberektől a gyermekről, amennyiben szükséges. Az előkészítési folyamat vége a családlátogatás. Ilyenkor a gyermek otthonába látogat el a kisgyermeknevelő, hogy minél jobban megismerje a őt és a családját.
A beszoktatás megvalósításakor a fokozatosság elvét veszik alapul a kisgyermeknevelők. A gyermeknek a bölcsődében töltött ideje fokozatosan nő, miközben egyre több időt tölt a szülő nélkül a napok során.
A beszoktatás lezárásaként értékelés történik a kisgyermeknevelők részéről. Dokumentálják a beszoktatásokat külön-külön minden egyes gyermekfejlődési naplóba. Továbbá az adott csoportban lévő összes beszoktatást követően, legtöbbször szülőcsoportos beszélgetést kezdeményeznek a kisgyermeknevelők. Ha a szülőt bővebben érdekli a gyermekével kapcsolatosan információ, akkor egyéni beszélgetést kezdeményezhet. (TUDÁSTÁR - A beszoktatás módszertana - Szocializálódás a családból a bölcsődébe, 2022)
 

Amellett, hogy egy bölcsődei környezet biztonságos, barátságos legyen a kisgyermekek számára, az is elengedhetetlen, hogy gyermekközpontú legyen. Egy intézmény pedig akkor tud igazán gyermekközpontú lenni, ha az ott dolgozó felnőttek figyelembe veszik a kisgyermekek igényeit.
A szülők legtöbbször az épület biztonsága mellett a szakemberekkel kapcsolatos személyes benyomásaik alapján is választanak bölcsődét. Egy kutatás alkalmával azt vizsgálták, hogy milyen bölcsődét érdemes választani a szülőknek a gyermekük számára. Három szempontból mérték fel a kutatók a bölcsődéket: biztonság, tevékenységek változatossága és az egyéni odafigyelés.
Az egyéni odafigyelést a gyermekek irányába az alapján mérték fel, hogy odafigyelnek-e a felnőttek a gyermekekre, válaszolnak-e nekik? Pozitívan, szeretetteljesen fordulnak-e a kisgyermeknevelők a gyermekek felé? Valamint a gyermekek kiegyensúlyozottnak tűnnek-e a bölcsődében dolgozó személyek láttán vagy félelem látszik-e rajtuk? (Oster, 2021)
Feltételezhetően a kutatók mellett a laikus szülő is e szempontok mentén tudja eldönteni, hogy jó-e gyermekének az a bölcsődei környezet, ahol hagyja őt.
Véleményem szerint a kisgyermeknevelő és szülő közötti partneri kapcsolat kialakításához kiemelten fontos, hogy egy bölcsőde milyen benyomást kelt a szülő számára, mert az emberi kapcsolatok kialakításakor is meghatározó az első benyomás. (Bánszegi, 2018.) Ha pedig az első megismerkedéskor szimpatikus a szülőnek a kisgyermeknevelő, akkor még könnyebb a jó, partneri kapcsolat kialakítása a felek között. 
Továbbá, ha a szülő biztonságban, jó kezekben érzi és tudja gyermekét, akkor azt a kisgyermek is érzi és sokkal szívesebben jár a bölcsődébe. Tehát a gyermekközpontú, biztonságos bölcsődei környezet meghatározza és elősegíti a partneri kapcsolatot a kisgyermeknevelők és szülők között.
 

Egy kisgyermek számára a legfontosabb az állandóság, mert ez adja számára a biztonságot fizikailag és érzelmileg is. (Bimbó & Kissné dr. Zsámboki, 2015) 
A bölcsődékben a saját kisgyermeknevelői rendszer is ezt szolgálja. Ez azt jelenti, hogy egy-egy kisgyermeknevelőhöz 6-7 gyermek tartozik egy adott csoporton belül. Legfőképpen a gondozási helyzetek során (étkeztetés, altatás, pelenkázás/ WC használat segítése, mosdatás/fürdetés, öltöztetés) van ennek kiemelt fontossága. Hiszen a kötődést a gondozási tevékenységek is elősegíthetik. A gondozás folyamatai a kisgyermeknevelő és a gyermek közötti bensőséges helyzetek, melynek célja a gyermek fizikai és testi szükségleteinek kielégítése. (Alapprogram 2024) 
Ezeknek az elveknek az érvényesítése elvárás a magyarországi bölcsődékben, ezért elmondható, hogy a nevelés-gondozás igen magas színvonalú hazánkban. (Bimbó & Kissné dr. Zsámboki, 2015) 
Elmondható az is, hogy a gondozás alatt végzett mozdulatok milyensége befolyásolja a gyermekek napi hangulatát (Tardos, 1982), hiszen az érintések kellemes vagy kellemetlen érzést váltanak ki az emberből. (Tardos, 2004)
Hiszen, ha a gondozást végző személy, nem a megszokott módon érinti meg vagy hirtelen nyúl a gyermekhez, az váratlanul éri őt és elbizonytalanodhat, megijedhet. 
Amellett, hogy a kisgyermeknevelő szeretetteljesen, odafigyelően végzi a kisgyermekek nevelését-gondozását lényeges, hogy azt a szülői igényeknek, kéréseknek megfelelően tegye azt. Ehhez az együttműködéshez és a szülővel történő partneri kapcsolat kialakításához az is meghatározó, hogy egy kisgyermeknevelőnek jó kommunikációs képessége és magas szintű társas készsége legyen.
A gondozási folyamatok mellett kiemelten fontosak a nevelési feladatok és a fejlődést támogató tevékenységek. (Bimbó & Kissné dr. Zsámboki, 2015) Ezekben a folyamatokban is meghatározó szerepe van a kisgyermeknevelőknek. A gyermekek számára a kisgyermeknevelők a modellek a bölcsődében. A kisgyermek számára a felnőttel történő interakciók segítik a korai életévekben a tanulást. (Bimbó & Kissné dr. Zsámboki, 2015)
Tehát kiemelten fontos szerepe van a bölcsődékben a kisgyermeknevelők személyiségének. A legfontosabb talán, ami a bölcsőde környezete kapcsán is említettem, hogy gyermekközpontú és gyermekszerető legyen a kisgyermeknevelő. A kisgyermekek számára a szeretet, az elfogadás, a feléjük történő odafigyelés a legeslegfontosabb. (Bimbó & Kissné dr. Zsámboki, 2015) 
De a kisgyermeknevelő szakembereknek nagyon fontos feladata a gyermekek nevelése és gondozása mellett, hogy a szülők gondozói és nevelői kompetenciáit is megerősítsék, támogassák. 
A legtöbb első gyermekes szülőnek kevés az elméleti és gyakorlati tudása és nem igazán tudja mit jelent szülőnek lenni. Ennek az is az oka, hogy manapaság a családok sokkal elszigeteltebben élnek rokonaiktól, így kevésbé tudnak a korábbi generációktól ismereteket átvenni gyermekneveléssel kapcsolatban. Emiatt a szülők többsége igen nyitott egy olyan szakember véleményére, akik sajátos helyzetéből fakadóan professzionális szemlélettel rendelkeznek a gyermekekkel és nevelésükkel kapcsolatban. 
A képzett, felkészült és a bölcsődés korosztály sajátosságait jól ismerő bölcsődei szakemberek tapasztalatokkal rendelkeznek a bölcsődéskorú gyermekek ellátásáról. Ezek a tapasztalatok pedig hitelessé és megbízhatóvá teszik a kisgyermeknevelőket, amikor információt adnak át a szülőknek. Így teljes mértékben képesek arra, hogy megerősítsék és támogassák a szülőket a gyermekekre és nevelésre vonatkozó ismereteik gazdagításában. Általában a szülők igen nagyra becsülik a kisgyermeknevelők támogató iránymutatását. Ezek a megerősítések, támogatások a szülők irányába elősegítik a partneri kapcsolat kialakítását. Tehát a kisgyermeknevelő szakmai tudása is meghatározó a munkavégzése során.
Összességében mivel a kisgyermeknevelő hatással van a személyiségén keresztül a kisgyermekekre és a családokra, ezért igen meghatározó szerepe van. Lényeges, hogy a munkája során folyamatosan tartsa szinten tudását és mindig arra törekedjen, hogy a lehető legszínvonalasabban végezze azt. (Alapprogram 2024)